C. S. Lewis 1898-ban született Belfastban, szülei – Albert és Flora – szenvedélyes olvasók voltak. Clive Staples-ként anyakönyvezték, ám háromévesen kijelentette, hogy az ő valódi neve Jack, s innentől kezdve mindenki így is hívta. Jack Lewis gyermekkora „egyhangú, prózai boldogsággal” telt. Ő és bátyja, Warren közeli barátok voltak, és hosszú órákat töltöttek közös írással és rajzolással.  Warrent a vonatok és a gőzhajók érdekelték, míg Jack a „ruhás állatokat” szerette meg a lovagokról szóló meséket. A gyermekek élete azonban megváltozott édesanyjuk 1908 augusztusában bekövetkező halála után. Jack azt mondta, hogy „minden tartós boldogság, minden nyugalom és biztonság eltűnt az életemből”.

Nem sokkal ezután Jacket és Warrent egy Wynyard nevű bentlakásos iskolába küldték, ahol borzalmasan érezték magukat. Albert Lewis nem tudott erről, így Jack addig maradt ott, amíg az iskola be nem zárt. Lewis a Malvem College-ban végezte a gimnáziumot, ahol az egyik vizsgáztató utalt arra, hogy Jack akár egy klasszika-filológia diplomát is megszerezhetne Oxfordban. Albert elhatározta, hogy elküldi fiát egy magántanárhoz, aki majd felkészíti őt a felvételi vizsgára. Jack ekkor került apja barátjához, William Kirkpatrickhez, akitől többek között görögöt és latint tanult, kiszélesedett az irodalmi ízlése, és egy izgalmas vitamódszert is elsajátított.

Lewis az első világháború alatt, 1916-ban kezdte el az egyetemet. Írként nem volt köteles szolgálni a hadseregben, ő mégis részt vett a harcokban. A tisztként ott töltött idő nagy hatással volt rá, az Edward Moore-ral kötött barátság pedig egyenesen megváltoztatta az életét. A két fiatalember ugyanis egyezséget kötött: ha az egyikük nem térne haza a frontról, a másik támogatni fogja az elhunyt barát családját. Lewist csak repeszsérülésekkel küldték haza, Moore viszont elesett a harcmezőn, maga után hagyva anyját, Janie-t, és nővérét, Maureent. Jack fogadalmához híven Mrs. Moore-ral élt annak haláláig.

C.S. Lewis szobra BelfastbanNégy év tanulás után Lewis három kitűnő minősítésű diplomát szerzett Oxfordban: görög és latin irodalomból, antik filozófiából, valamint angol nyelvből és irodalomból. Édesapja támogatta abban, hogy folytassa tanulmányait, mert klasszika-filológusként nem volt könnyű elhelyezkedni. Jack óraadói állást vállalt, miközben beadta a jelentkezését egy egyetemi tanári pályázatra is. Sokadszori próbálkozás után végül elnyert egy ösztöndíjat, mellyel – 1925 októberétől – angolt taníthatott az oxfordi Magdalen College-ban.

Lewis Oxfordban találkozott Owen Barfielddel, akivel közösen megalapították a The Inklings nevű irodalmi csoportosulást.  A tagok azért gyűltek össze, hogy meghallgassák és megvitassák egymás alakulófélben lévő írásait. Itt hangoztak el először részletek Tolkien világhírű művéből, A gyűrűk urából, és Lewis is itt mutatta be néhány történetét. Jack megtérése is barátainak köszönhetően, egy hosszú folyamat eredményeként következett be. Mindig azt állította, hogy nem érzelmi alapon, hanem a logika és az észszerűség hangját követve döntött így.

Lewis ezek után kezdett el keresztény hitvédelmi könyveket írni, mellette pedig az egyetemen tanított. A második világháború alatt nem akart kimaradni az összefogásból, ezért csatlakozott a nemzetőrséghez.  A BBC-n tartott egy kereszténységről szóló rádiós előadássorozatot is 1941 és 1944 között, melynek írott változata Mere Christianity (magyarul Keresztény vagyok!) címmel jelent meg.

Lewis irodalmi tevékenysége a következő években igen számottevő volt, a Narnia krónikái hét kötetének megszületése is 1948 és 1956 közé tehető. A szekrényen túli világ legelső darabkája tizenhat éves korában jelent meg az író lelki szemei előtt: egy faun elevenedett meg előtte, aki csomagokat cipel egy havas erdőben. A kép vele maradt, és sok-sok évvel később találta meg a helyét az egyik történetében. Lewis 1948-ban kezdte el írni Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényt, és nem nehéz kitalálni, hogy mi adta neki az ihletet. A második világháború idején a férfi otthonában egy csapat gyerek vendégeskedett, akiket Londonból és más nagyvárosokból evakuáltak: a regény pedig négy, a bombázások elől kitelepített gyermekkel indul, akik egy idős professzor házába kerülnek. Az egyik kislány adott neki egy további ötletet is, amikor engedélyt kért ahhoz, hogy Lewis ruhásszekrényében játszhasson.

Jack tehát elkezdett dolgozni egy gyermekeknek szóló történeten, akikről azt gondolta, hogy nem olvasnak eleget. Narnia továbbá lehetőséget adott az írónak arra is, hogy kiélje az állatok és mitikus teremtmények iránti szeretetét. Narniát ugyanis hétköznapi és intelligens, beszélő állatok népesítették be: vitéz egerek és büszke lovak éltek az óriások, egyszarvúak és szatírok között. Meglepő tény viszont, hogy Aslan, a Krisztus-szerű oroszlán figurája először nem is szerepelt a mesében. Aztán – ahogy Lewis fogalmazott – egyszerűen „jött és beleszökkent”, magával hozva azokat az ötleteket, amelyekre az írónak szüksége volt a könyv befejezéséhez.

Lewis barátjának, J. R. R. Tolkiennek nem tetszett az elkészült írás tartalma, és nem tartotta sokra a szöveg minőségét sem. Lewis kiadójának is kétségei voltak afelől, hogy kelendő lesz-e a regény, és azt gondolta, hogy erre nagyobb az esély, ha a könyv egy sorozat részeként jelenik meg. Lewis hamarosan engedelmeskedett, és évente egy-egy Narnia-regényt írt, amíg a hetedik kötet el nem hozta a sorozat végső befejezését.

Eközben Mrs. Moore megbetegedett, majd 1951-ben meg is halt. Az asszony halála után a fivérek nagyobb szabadságot kaptak: Jack nemcsak a neki kiszabott házimunka egy részétől szabadult meg, de meg is házasodott. Az amerikai származású Joy Gresham, Lewis későbbi felesége 1952-ben érkezett Angliába, és látogatása előtt két évig levelezett az íróval. A nő férjnél volt ugyan, de a házassága ekkor már zátonyra futott. Két fiát Douglas-nek és Davidnek hívták, akik szintén nagy rajongói voltak a Narnia krónikáinak és a Lewis házában található öreg ruhásszekrénynek. Lewis a Cambdrige-i Egyetemen kezdett el oktatni, a hétvégéket és az ünnepeket viszont otthon töltötte. 1954-ben Joy elvált a férjétől, ám 1956-ban lejárt az asszony munkaengedélye, és az Amerikába való visszaköltözés ténye fenyegette. Lewis ekkor határozott úgy, hogy feleségül veszi a nőt.

Az író azt állította, hogy az állami házasságkötési ceremónia pusztán jogi természetű volt. Joy-nál azonban előrehaladott rákot diagnosztizáltak, és Lewis ráébredt arra, hogy szereti a nőt. Úgy döntött, hogy házasságukat nyilvánossá teszi: az egyházi ceremónia Joy kórházi ágyánál zajlott le. Több mint háromévi boldogság jutott még nekik osztályrészül, mielőtt a betegség újra megtámadta az asszony szervezetét, és 1960 júliusában győzedelmeskedett felette. C. S. Lewis három évvel később, 1963. november 22-én hunyt el.