Narnia 6. – Az ezüsttrón

Narnia ikon 6Caspian király uralkodásának nyugalmát baljós események zavarják meg: felesége halála után egyetlen fia, a trón várományosa is nyomtalanul eltűnik. Jill és Eustace Aslan parancsára Narniába érkezik, hogy – a négy jelet követve – kiszabadítsa az elrabolt Rilian herceget. Küldetésük végrehajtásában segítségükre lesz Borongány, a mocsári flanga, aki a legerősebb bűbáj és varázslat közepette is bizonyítja hűségét:

„Aslan oldalán állok, még ha nincs is Aslan, aki vezessen. És amennyire csak tehetem, narniaiként élem az életem, még ha Narnia nem is létezik!”

Hőseink végül eljutnak Lennvilágba, ahol a gonosz a leggyönyörűbb és leghalálosabb arcát mutatja meg…

A Narnia krónikáinak hatodik kötetében ezúttal a föld legmélyebb bugyraiba visz az utunk, ahol a rögmókok népe felett egy félelmetes boszorkány uralkodik.

*

“Természetesen hol maradnának az izgalmak, ha minden simán, zökkenőmentesen haladna? Nem így történt, mert a kislány összekeverte a jeleket, s az egyszerű úton haladás helyett, belekeveredtek az óriások romvárosába, találkoztak a Zöld palástos Hölggyel, a különös árkok dombjánál is időztek, míg végül kikötöttek a Lennvilágban, a Mélység Birodalmában ahol………………………., aztán kalandos úton a Fennvilágba kellett visszatérniük. Izgalmaikban részt vett Borongány, egy mocsári flanga is, aki nagyon cuki volt. :) . “
/ Részlet az andielmenyei.blogspot.hu blog könyvajánlójából./

 

*

– Először is meg kell találnunk az óriások romvárosát – szólt közbe Jill. – Aslan mondta.

– Először is meg kell találnunk? – kérdezte Borongány. – Gondolom, inkább a keresésével kellene kezdenünk, nem igaz?

– Hát persze, én is így értettem – bólogatott Jill. – És ha megtaláltuk…

– Igen, ha – mondta kimérten a flanga.

– Senki sem tudja, hol lehet? – tudakolta Scrubb.

– Nos, azt a bizonyos Senkit én nem ismerem, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem hallottam már a romvárosról. A helyetekben nem a forrástól indulnék, hanem átvágnék Böhömpusztán. Ha valahol, hát arrafelé van a romváros. Nagyjából én is addig merészkedtem, ameddig a többi ember, de esküszöm, hogy sohasem botlottam romokba.

– Merre van az a Böhömpuszta? – érdeklődött tovább Scrubb.

– Nézz csak arra, észak felé! – bökött előre a pipájával Borongány. – Látod ott azokat a dombokat és sziklákat? Ott kezdődik Böhömpuszta. Viszont van közöttünk egy folyó, a Szotyrog, amelyen persze egyetlen híd sem vezet át.

– De gázló talán akad valahol – mondta Scrubb.

– Egyszer-kétszer átkeltünk már rajta – ismerte el a mocsári flanga.

– Talán Böhömpusztán találkozunk olyanokkal, akik útbaigazítanak – tette hozzá Jill.

– El se kerülhetnénk őket – sóhajtott Borongány.

– Miért, kik laknak ott? – érdeklődött Jill.

– Végül is nem mondhatok róluk semmi rosszat. Derék nép a maga módján – válaszolta Borongány. – Persze csak a maga módján.

– Jó, jó, de micsodák? – Jill nem hagyta magát. – Ebben az országban annyi különös teremtés él. Szóval állatok, madarak vagy törpék, vagy mik?

A mocsári flanga füttyentett egyet.

– Hűha! Hát nem is tudjátok? Azt hittem, a baglyok elmondták nektek. Óriások élnek Böhömpusztán.

Jill megborzongott. Nem szerette az óriásokat, a könyvekben sem. Egyszer – egyik rémálmában – már találkozott óriással. De észrevette, hogy Scrubb arca egészen elzöldült, és azt gondolta: „Fogadni mernék, ő még jobban begyulladt, mint én.” Mindjárt bátrabbnak érezte magát.

– A király annak idején, még amikor együtt hajóztunk, azt mesélte – szólalt meg a fiú nagyon halkan –, hogy egy hosszantartó háborúban legyőzte az óriásokat, akik azóta adót is fizetnek neki.

– Így van – válaszolta Borongány. – Békében élünk velük. Nem bántanak bennünket, amíg itt maradunk, a Szotyrog innenső oldalán. A másik parton viszont, ahol a puszta kezdődik… De azért talán van esélyünk. Ha nem megyünk a közelükbe, ha egyikük nem feledkezik meg magáról, ha esetleg észre sem vesznek, talán eljuthatunk valameddig.

– Na ide figyelj! – kiáltotta Scrubb ingerülten. Akire ráijesztenek, bizony könnyen kijön a sodrából. – Szerintem az egész feleannyira sem tragikus, mint amilyennek lefested! Az ágyunkra azt mondtad, hogy kemény, a rőzsét pedig nedvesnek tituláltad! Aslan biztos nem küldött volna ide minket, ha ennyire kevés az esélyünk!

Arra számított, hogy a mocsári flanga dühösen visszavág, ehelyett azonban így szólt:

– Ez a beszéd, fiú, fő a lelkesedés! Fő az optimizmus! De azért nem árt, ha kordában tartjuk az indulatainkat, tekintve, hogy nehéz idők elébe nézünk, így hárman. Nincs értelme veszekedni. Legalábbis ne kezdjük el mindjárt az elején. Tudom, az effajta kalandozások gyakran úgy érnek véget, hogy szépen megkéselik egymást. De minél tovább bírjuk ki anélkül, hogy…

– Ha szerinted ennyire reménytelen – vágott közbe Scrubb –, jobb, ha itt maradsz! Majd megyünk Pole-lal kettesben, igaz, Pole?

– Jaj, ne beszélj marhaságokat! – hadarta Jill. Nagyon megijedt, hogy a mocsári flanga szaván fogja a fiút.

– Ne félj, Pole – mondta Borongány –, természetesen veletek megyek! Ki nem hagynék egy ilyen lehetőséget! Nagyon rám fér az effajta tapasztalat. A többiek, vagyis a többi mocsári flanga mind azt mondja, hogy könnyelmű vagyok, nem veszem eléggé komolyan az életet. Ha nem vágták már ezerszer a fejemhez, akkor egyszer se. Mást se hallok tőlük: „Borongány, csak ugrabugrálsz összevissza, mindig a szórakozáson jár az eszed! Meg kell végre tanulnod: az élet nem habos angolnatorta meg rántott békacomb! Nem ártana, ha végre kijózanodnál. Hidd el, csak a javadat akarjuk, Borongány!” Igen, mind ezt mondják. Nos, fölmenni északra, ráadásul akkor, amikor már nyakunkon a tél, kutatni egy herceg után, aki valószínűleg nincs is ott, ráadásul egy olyan romvárosban, amiről senki sem tud – ez éppen megfelelő feladat lesz. Ha ez nem térít észhez, akkor semmi! – Úgy dörzsölgette jókora, békaszerű kezét, mintha mulatságba vagy színházba készülődne. – És most – tette hozzá – lássuk, hogy áll az angolnánk.

email

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>